Lisa-t agyonverték és elégették

2011 október 24-én, hétfő délután hívott fel Papp Tamás, a Milvus Csoport elnöke, hogy levelet kapott Zambiából, David Chisala Ngwenyama kutatótól, aki online sastérképünket nézegetve feltételezi, hogy egyik békászó sasunkat a helyiek megölték:

"I am a researcher in Zambia's Bangweulu Swamps and came across a story that I thought may be related to one of the Lesser Spotted Eagles your organisation is tracking. A few days ago some villagers in Kawambwa killed an Eagle, which according to the description had  2 rings and a solar powered satellite transmitter. Looking at your map, it seems that one of the Eagles from your project was in the area at the time. Could you please verify if you have lost track of one of the birds. I have attached the story below.
Best regards,
 
David

David Chisala Ngwenyama
Bangweulu Shoebill Research
Chikuni, Bangweulu Wetlands
Mpika, Zambia"

A levél végére bemásolta a helyi sajtó egyik cikkét is, amelyből kiderül, hogy egy műholdas adóval és két gyűrűvel ellátott és emiatt mágikusnak tartott sast Mutoba falu lakói agyonvertek és elégettek:

“Magic Bird Hacked and Burnt In Kawambwa
By Godfrey Chikumbi in Kawambwa

An eagle believed to be superstitious was yesterday hacked and burnt to ashes in Kawambwa after it failed to fly for safety.
In what is believed to be a bizarre incident,  a group of  of Mutoba village located 25 kilometers away from Kawambwa  boma yesterday morning found what was believed to be a magic bird in the nearby bush.
Narrating the ordeal to tumfweko.com village headman Mutoba said the bird fell from a tree that was being cut.
He said when the bird fell down it lost strength and became so weak that it failed to make a flight as it was decorated with ornaments of different kind.
The headman said  the creature had a metallic silver ring on each leg with inscriptions on them saying the right ring had letters ‘USA’ with the left having ‘1995’.
He said on its chest the bird had a small Television screen with a solar panel and battery connected to it.
The traditional leader added that on the bird’s back was a small motor car attached to a motorbike.
Headman Mutoba said when some people started beating the creature with sticks it showed no sign of losing its life until after 3 hours.
He said the creature was later burnt to ashes after hours of watching it.”

Már október 18 óta sejtettük, hogy Lisa, a Brassó megyében született, 2011 július 8-án műholdas jeladóval ellátott sasfiókánkkal vagy az adójával valami nincs rendben: az utolsó GPS-es kooordinátát október 15-én, 16 órakkor küldte, majd az ezt követő műholdas adásnapokon (október 18-án, 21-én és 24-én) "hallgatott", egyetlen üzenet sem jött tőle. A David Chisala Ngenyama által küldött levél mindenre magyarázatot ad: a Lisa utolsó koordinátája által megjelölt helyszín, az adó leállási időpontja, és a leírt sasgyilkolás és égetés helyszíne és időpontja megegyeznek... A helyi törzs vallási fanatizmusából eredő kegyetlenség és emberi butaság áldozatává vált a sasfiókánk.

Lisa, volt a legkorábban kikelt, legidősebb fiókánk

Lisa, a S.O.R. és a szebeni A.R.P.M. munkatársaiból álló közös csapat által megtalált fészkén: egy erdészeti út szélétől mindössze 3 méterre levő, csúcs nélküli, csonka fenyő tetején látta meg a napvilágot

Egy később megjelent cikk azt írja, hogy a madarunk hátán levő adót a helyiek eltávolították és a juju nevű fekete mágiához akarják a későbbiekben felhasználni.

“Mutoba Villagers Hide Magical Bird’s Gadgets
By Godfrey Chikumbi

KAWAMBWA’s Mutoba village whose settlers hacked and burnt a bird believed to be magical two days ago has become a tourist attraction.
A lot of people from within and outside the district  have demanded to see the remains of the  fallen bird that was linked to the magical power voodoo and witchcraft.
However, some villagers have remained tight –lipped to disclose where the gadgets that were removed from the eagle are being kept.
A number of  villagers talked to explained that some of their colleagues in the area believe the gadgets can be used for juju (black magic) as they were removed from a magical bird.
They disclosed that before the creature was burnt , a group of men scrambled for the merchandise that they said would help for concoctions.
A tumfweko.com  crew that rushed to the scene hours after the creature was killed and burnt,  found just the debris of it with some fire – resistant metallic ornament in the ashes.
Eye witnesses to expressed disappointment at their friends’ behavior to hide the tiny objects that included a solar panel, battery, camera and cables.
And a Kawambwa – based Geographer has expressed surprise at the villagers’ hostility towards the bird.
Kelvin Hatimbula a teacher at Kawambwa secondary School lamented the villagers’ failure to hand over the bird to the Police following its capture.
Mr. Hatimbula said there is need to sensitize villagers especially those living near thickets that birds of that nature are tagged and used by researchers across the world.
Mr. Hatimbula a University of Zambia graduate explained that ringing and tagging of birds was happening everywhere hence the need to tell people to be friendly to such birds.
He has since appealed to the Zambia World Life Authority (ZAWA) to begin sensitizing locals on the importance of having such birds.
Two days ago, a bird believed to be superstitious was killed by villagers of Kawambwa before it was later burnt to ashes."

Tény és való, hogy a madár megfogását és elpusztítását a hátán levő "misztikus" adó, illetve az “égi” díszítésként értelmezett gyűrűk okozták... Ilyenkor akaratlanul is felmerül a kutató felelősége: mi lett volna, ha a madárra nem kerül adó vagy a gyűrűk? Mi ér többet: egy békászó sasfióka élete vagy a megszerzett tudományos adatok (405 GPS-es, 155 Argos-koordináta egy kiemelten védett madárfaj vonulási útjáról)?

Július 8-án, akkor amikor a többi sasfióka még lábra sem tudott állni, Lisa már gyalogolt az adójával

Szerelem az adót amit a juju nevű fekete mágiához akarnak majd felhasználni a helyiek…

Jan van Diermen visszahelyezi fészkébe a megadózott és meggyűrűzött fiókát: ekkor láttam utoljára Lisat

Lisa fiókánk 37 napot tartó útja 2011 szeptember 9-én, reggel 6-8 óra között kezdődött. Elsőként kezdte meg az őszi vonulást a 15 jeladóval ellátott békászósasunk közül. Szeptember 13-án kelt át a Boszporuszon, majd négy nap alatt átrepülte Törökországot. A Belen-hágót szeptember 17-én, 6-8 óra között keresztezte, innen két nap alatt ért el a Sínai-félsziget északi részére. Akárcsak a tavaly szintén tragikus körülmények között elpusztult fiókánk, Adél, ő is eltévedt és a vonulási úton kívül eső Sínai-félsziget sivatagos, déli csücskén kötött ki. Hat napon keresztül, szeptember 25-ig kereste a félszigetről kivezető, szabadulást jelentő utat. Ezen a napon végül sikerült átrepülnie a Szuezi-csatornán és átjutnia Afrikába, az egyiptomi Nílus völgyébe. Vándorútja ezután zavartalanul folytatódott, átrepülte Szudánt és Etiópiát érintve, Ugandában október 10-én keresztezte az Egyenlítőt. Október 15-i utolsó, Zambiából érkező koordinátáig összesen 8535 km repült a fészkétől.

Lisa 37 napot tartó, 8535 km-es vándorútja, amely Zambia északi részén fejeződött be.

Tweet

Afrikai partraszállás

Az elmúlt hét két legfontosabb eseménye, hogy a múlt bejegyzésemben említett, a Sinai-félsziget fogságába esett három sasfiókánk közül kettőnek sikerült elhagynia ezt a "földrajzi csapdát" és egy harmadik fiókával együtt elsőkként elérnie Afrikát, és ugyanakkor valamennyi sasunk elhagyta Erdélyt, megkezdte a vonulást.

Kis Máté szabadult elsőnek a Sínai félszigetről, ahova szeptember 21-én került. Mindössze három napot bolyongott itt, majd fogta magát és IX 24-én, reggel 8 óra körül felkörözött 1310 méter magasba és 10 órára már át is repülte a Ras Gharib és El-Tor közötti 28 km-nyi széles Szuezi-öbölt. Ő az első sasunk amelyik elérte a fekete kontinenst: afrikai partra érkezésekor 2080 méter magasságban volt. Ezután délre fordult, majd az ezt követő napokban átrepülte Egyiptomot, majd Szudán érintésével Eritreaba érkezett. Brassó megyei fészkétől eddig 4679 km-t repült. A bravúros átrepülés kapcsán meg kell még jegyezni azt is, hogy a szakirodalomból még csak egyetlen esetet ismerek arra vonatkozóan, hogy egy békászósas ezen a helyen repült át Afrikába.

Afrikai partraszállás: A három fióka - Nárciszka (kék), Kis Máté (sárga), Lisa (zöld) – elsőkként érték el Afrikát. Béni (piros) 2011 IX 18 óta keresi a kontinens felé vezető utat (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

Lisa, a másik brassói fióka szeptember 19-én ért a Sínai-félszigetre és hat napig le-fel repülve a félszigeten, kereste az Afrika felé vezető útvonalat: végül IX 25-én a félsziget nyugati partján észak felé repült, majd ÉNy-i irányban átszelte 10-12 óra között a 30 km-nyi széles tengert. Lett volna egyszerűbb megoldás is: ha nem "srégen", hanem egyenesen repülte volna át itt a tengert akkor mindössze 15 km-t kellett volna a Szuezi-öböl fölött repülnie. Kis Mátéhoz hasonlóan déli irányba fordult és jelenleg Egyiptomban tartózkodik, 4386 km-nyi repülésre a fészkétől.

A harmadik afrikai partraszállónk, az idei kedvenc fiókám, Nárciszka: ő biza nem teketóriázott, hanem rutinos felnőtt madárként IX 24-én 12-14 óra között 1160-1310 m magasságban egyből átrepülte a Szuezi-csatornát. Jelenleg szintén Szudánban tartózkodik a fészkétől eddig 4086 km-nyi távolságot lerepült fióka.

2011 szeptember 27-én Nárciszka (zöld) Szudánban, Lisa (piros) Egyiptomban, míg Kis Máté (kék) már Eritreában volt (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

Nagyon reménykedtem a negyedik sikeres afrikai partraszállásban, Béninek a tavalyi sasfiókánknak a Sínai-félszigetről való szabadulásában: eddig sajnos nem sikerült és a "tudományos szempontból legértékesebb" fiókánk 2011 IX 18-tól - mostmár tehát 10 napja - bolyong és nem találja a kiutat.

A múlt bejegyzésemben említett öt késlekedő madarunk is megkezdte szeptember 20-23 között a vonulást, sőt azóta el is hagyta az országot. Elsőnek a Finta nevű nyárádmenti fiókánk repült el IX 20-án, ő a tavaly Sharm-el-Sheik-ben elpusztult Adél visszaszerzett adóját viszi reméljük Egyiptomtól távolabbra. Finta IX 27-én már Anatóliában volt.

Finta, a nyárádmenti fióka, aki Adél adóját hordozza a hátán

Nárcisz - Nárciszka édesapja - a fiókáját 10 napos késéssel követte IX 21-én. Jelenleg már a törökországi Iszkenderun közelében található, Benjamin fiától Béni2-től és Búzaházi jr-tól nem messze. Utóbbinak az édesapja, Búzaházi IX 22-én, utolsóelőttiként hagyta el Erdélyt.

Nárcisz, 10 nappal később kezdte el vonulást mint fia, Nárciszka

 Búzaházi, (Búzaházi jr édesapja), utolsóelőttiként hagyta el az országot

A későkásák a Hortobágy völgyi Köves család volt: az öreg hím madár, Köves (szerintem ő az idei legszebb öreg madár) és fia Kis Köves IX 23-én 8-10 óra között kezdte el a déli irányba történő vonulást. Békászó sasokra nem jellemző módon egyszerre indultak, sőt a későbbiekben a Prahova völgyében, Sinaia mellett még mindig egymás mellett voltak. Mindkét madár legutoljára Bulgáriából küldött GPS-es koordinátákat.

Köves (fent), fiával Kis Kövessel (lent, még a fészkében adó nélkül) ugyanazon a napon, ugyanabban az órában egyszerre kezdte el az őszi vonulást. A 15 jeladós békászó sasunk közül utolsókként hagyták el az országot

És akikről még nem esett szó: Benjamin öt napot töltött Bulgáriában és csak utána repült át Törökországba. Mind Jobbágy, mind a fia Jobbágyka IX 27-én már Libanonban voltak, nem messze egymástól. Reméljük nem fognak eltévedni és szeptember végére sikeresen átrepülnek ők is a Szuezi-csatorna fölött és megérkeznek Afrikába.

Tweet

Elindultak az öreg madarak is és a fiatalokból álló előörs már Egyiptomban van

2011 szeptember 17-én végre elindult dél felé a hat műholdas jeladóval felszerelt, felnőtt békászó sasunk közül az első: Jobbágy volt az úttörő, egy nyárádmenti madár, a IX 15-én útrakelt Jobbágyka apja. 784 km megtétele után tegnap átkelt a Boszporuszon.

Az idén a nyárádmenti Jobbágyra került elsőnek (2011 június 17-én) adó

Jobbágy után, szeptember 19-én egyszerre két felnőtt madár is elkezdte az őszi vonulást: a Brassó megyei Máté - a szeptember 10-én útrakelt Kis Máténak az apja - és a Hortobágy völgyi  Benjamin akinek a mozgását már 2010 júliusa óta követjük nyomon. Tudtommal ez az első eset, hogy egy békászósas és két egymást követő évben kikelt fiókájának - a tavalyi Béninek és az idei Béni2-nek – a vonulását egyszerre lehet követni. Benjamin a tavalyhoz képest 5 napos késéssel indult el, egy nappal a IX 18-án útrakelt idei fia, Béni2 után.

Máté, a Fogarasi havasok tövében nevelte fel fiát, Kis Mátét

Béni2, Benjamin második, adóval felszerelt fia (Bénit, az első fiókát 2010-ben láttuk el műholdas jeladóval)

A fent említett négy madáron kívül még Búzaházi jr, egy nyárádmenti fióka  is elkezdte 2011 szeptember 20-án a vonulást.

Búzaházi jr, itt még a fészekben, de már adóval a hátán. Édesapja Búzaházi még a fészek közelében van

Jelenleg tehát 10 madarunk vonul: hét fióka és három felnőtt madár. Akik még nem mentek el és élvezik a nyáriasra sikeredett őszelőt: Köves és fia, Kis Köves, a már elvonult Nárciszka apja Nárcisz, illetve Búzaházi és Finta. A vonulók közül tegnap még Romániából sugárzott Benjamin, Béni2, Búzaházi jr és Máté.

Vonulnak, de még az országban vannak: Béni2, (kékes-szürke), Benjamin (fehér), Máté (barnás), Búzaházi jr (zöld) – a dátumok az utolsó, sugárzott GPS-es koordinátákat jelölik (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

A vonuló madaraink három fiókából – Lisa, Kis Máté és Béni - álló előörse már elérte Egyiptomot és jelenleg (IX 21) a Sínai-félszigeten tartózkodik. A rossz hír, hogy a három fióka elsőre elvétette a Szuezi-csatornát és a tavaly póruljárt Adélhoz és az Arab félszigeten keresztül kerülő úton Afrikába érkező Jakabhoz hasonlóan bolyonganak a sivatagos félszigeten. Béni, aki tavaly elsőnek és elsőre átjutott a Szuezi-csatornán, tegnap abból a Sharm-el-Sheik-i eukaliptuszültetvényvből sugárzott ahol végül Adél is elpusztult… Reméljük, hogy nem jut(nak) ugyanarra a sorsra.

2011 szeptember 21: a három fiókából (Lisa – zöld, Béni – sárga, Kis Máté – piros) álló eltévedt előörs a Sínai-félszigeten bolyong. Kis Máté 2646 km-t, Lisa pedig 2934 km-t repült a fészkétől a Sínai-félszigetig (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

A “középmezőnyben” három madarunk van, ők Törökországban vannak: Jobbágy éppen átkelt a Boszporuszon, a fia, Jobbágyka már az Anatóliai fennsíkon halad DK-i irányba és Nárciszka elérte az Adeni-öbölt.

A törökországi “középmezőny” madarai, nyugatról-keletre: Jobbágy, Jobbágyka, Nárciszka – utóbbi 1615 km megtétele után érte el az Adeni-öbölt (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

Tweet

Újabb két fióka indult el déli irányba

Szeptember 13-án valamikor 12 óra előtt elindult az idén nekem legjobban tetsző fióka, ezzel mindhárom a Fogarasi-havasok tövében kikelt fiókánk elhagyta a fészkelőterületét. A hivatalosan az Argos-rendszer 41231-es azonosítójával rendelkező egyszínű sötétbarna fiókát Kis Nárcisznak, Nárciszkának nevezem. Nevét a Brassó megyei Vád helység melleti nárciszmezőről kapta, ugyanis itt található a fészke. A híres Nárcisz-mező (románul Poiana Narciselor és Dumbrava Vadului néven is ismert) tulajdonképpen nem is mező, hanem egy 394 hektár kiterjedésű, nedves talajú, ritkás kocsányos tölgyes, amelynek tisztásait májusban ellepik a csillagos nárcisz fehér virágai. 1964 óta természetvédelmi terület, ahol minden év május 21-én megrendezik a Nárciszok Ünnepét. A fióka édesapjára, Nárcisz hátára is került adó, ő még nem kezdte el a vándorlást.

Nárciszka (41237)

A fióka a Prahova völgyén átrepülve keresztezte a Déli Kárpátokat, majd Mizilnél délre fordult és átszelte Dél-Romániát, majd keresztezte a Dunát. 366 km után elérte IX 14-én a bulgáriai Sumen melletti erdőt, itt éjszakázott.

Nárciszka útja Bulgáriáig (2011 IX 13-14)

Szeptember 15-én kezdte meg a vonulást Jobbágyka (41230) aki a Maros megyei Jobbágyfalva mellett látta meg a napvilágot és egyike az öt a Nyárádmentén megadózott békászósasunknak. A szintén adóval rendelkező édesapja, Jobbágy még továbbra is a fészek környékén köröz, vadászgat. Jobbágyka az eddig megadózott békászósasainktól eltérő módon, eddig a legérdekesebb úton hagyta el Erdélyt: valamikor reggel nyolc után indult el, 10 órakor Erdőszentgyörgy mellől, majd 12 órakor Vargyas mellől sugárzott, ezután 14 órakor Bodzaforduló mellett elrepülve keresztezte a Kárpátok kanyarát. Délután 16 órakor kaptuk az utolsó koordinátát a Buzau megyei Lera helység közeléből. A fészkétől eddig a pontig összesen 198 km-t repült egyhuzamban.

Jobbágyka (41230)

Jobbágyka 2011 IX 15-én keresztezte a Kárpátok kanyarát

Folytatta a vonulást a másik két fiókánk is. Lisa tűnik eddig a legsietősebbnek, leggyorsabbnak: szeptember 13-án átrepült a Boszporusz fölött, keresztezte az Anatóliai fennsíkot és IX 15-én már csak kb 27 km-re volt a Földközi tengertől. Fészkétől eddig a pihenőhelyig egy hét alatt 1385 km-t tett meg.

Lisa már a Földközi tenger közelében van

Kis Máté eleinte "rossz útra tért", majdnem úgy járt mint a tavaly Adél: a megszokott vonulási úttól DNy-i irányba tért el, 8 km-re megközelítette a Márvány tengert, majd végül "észbekapott" és megtalálta a helyes irányt a Boszporusz irányába, amelyet valószínűleg már át is repült (a tavaly Adél ezzel szemben a Dardanellákon átrepülve érte el Ázsiát).

Kis Máté tévelygése a Balkánon

A tavalyi fiókánk Béni is megkezdte szeptember 9-én az immár második őszi vonulását - a nyarat Törökországban töltötte (erről majd lesz egy külön bejegyzésem is) - átrepülte az Anatóliai fennsíkot, megkerülte az Adanai öblöt és a legutolsó IX 15-i koordináta már Szíriából érkezett. Szeptember 10-15 között összesen 1135 km-t repült.

Tweet

Megkezdődött a műholdas jeladóval ellátott erdélyi békászósasok 2011-es évi őszi vonulása

Izgalmas napok ezek, nincs idő az elmúlt nyár emlékein nosztalgiázni és az ősz érkezése miatt búslakodni. Megkezdődött ugyanis a madarak őszi vonulása, benépesedtek a portalan égi utak. Becslések szerint (Moreau 1972) évente mintegy 200 madárfaj kb. 2 milliárd egyede vándorol Eurázsiából az afrikai telelőterületekre. Gólyáink nagy része már augusztusban elindult (a méltán népszerűvé vált webkamerás sáromberki gólyáink például augusztus 26-27-én hagyták el fészküket) és közülük egyesek - pl. a műholdas jeladóval ellátott kelet-német madarak némelyike - már Szudánban vannak .

Később vonulnak a békászósasaink. Az ő vonulásuk miatt íródott végül is ez a bejegyzés, hiszen az idén már 15 műholdas GPS-es napelemes jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulását követhetjük majd nyomon nap mint nap. Ez már a második év, hogy a Milvus Csoport egy a Román Madártani Egyesülettel közös fajvédelmi program keretén belül békászósasokat lát el jeladókkal: tavaly hat madár mozgását lehetett nyomon követni, útjukról a Sasnaplóban rendszeresen be is számoltam. Közülük kettő viseli még az adóját: Benjamin és Béni, apa és fia. Az idén júniusban és júliusban a Nyárádmentén és a Fogarasi havasok tövében került 5-5 madárra adó (2-2 öregre és 3-3 fiókára), illetve 3 sasra a Hortobágy völgyében (1 öreg madárra és 2 fiókára).

Szeptember elejétől már naponta többször is izgalommal nézegettem a madarak által sugárzott adatokat annak ellenére, hogy tudtam, hogy még nincs itt, nem lehet itt az indulásuk ideje. Végül is magyaráztam magamnak tavaly is hamarabb indultak el mint ahogy a szakirodalom sugallta, és soha sem lehet tudni mikor éri az embert meglepetés: az Adél nevű fiókánk például már 2010 szeptember 6-án elindult megelőzve szüleit.

Szeptember 12, hétfő végre meghozta a várva várt pillanatot: már hajnali négykor lekérem a franciaországi Argos-szerverről az adatokat és gyorsan dekódolom is őket: ezután végigfut a szemem a 354 sornyi adathalmazon, reménykedve keresve a 45 északi szélességi foknál kisebb koordinátákat, míg végre felcsillan a szemem: megvan! Nem is egy, hanem két fióka is elindult!! Igen, végre beindult a sasvonulás.

Elsőnek az általam önkényesen Lisanak elnevezett fióka repült el: koránkelő mint én, szeptember 9-én valamikor 6-8 óra körül már el is indult: először keleti irányba. A Brassó megyei Codlea-nál megállt, itt töltötte a napot és itt is éjszakázott. Következő nap már csak egy hajnali koordináta érkezett tőle, a codlea-i éjszakázó helyről, a következő, a szeptemberi 11-i egyetlen lokáció viszont már a Várnával kb. egy vonalba eső bulgáriai Dalgopol helységtől délről érkezett. A fiókánk itt éjszakázott, majd másnap szintén korán, 6-8 óra között elindult és délre már átrepülte a bulgár határt és megérkezett Törökországba.

Lisa (41175) – az idei békászósas fiókák közül a leghamarabb állt lábra és a leghamarabb kezdte el a vonulást. A Brassó megyei Lisza helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy útmenti (!) csonka fenyőfára épített fészekben

Lisa szomszédja, ifjabb Máté egy nappal később indult, szeptember 10-én és szintén korareggel. Ő az egyenesebb utat választotta: nem sokat teketóriázott, nem került keleti irányba, hanem egyből átrepülte a Fogarasi-havasok gerincét, az első koordinátát a fészkétől kb. 19 km-re levő Peceneaga víztározó közeléből küldte. Még aznap d.u. 2-4 óra között Zimnicele és Nasturelu között átrepülte a Dunát, majd Bulgáriában éjszakázott Koslovets közelében. Másnap folytatta déli irányú útját és át is repülte a Kelet-Balkáni hegységet. Tegnap már Dél-Bulgáriában volt. Édesapja az öreg Máté tegnapelőtt még mindig az immár üressé vált fészek környékén vadászott. Nem szokatlan dolog ez békászósasainknál: a fiókák általában még az öregek előtt elindulnak a Nagy Útra. Így volt ez a tavaly is: mind Béni, mind Adél az apjuk - Benjamin és Arthur - előtt indultak délre. A fiókák és szülők vonulása is külön utakon történt, eltérő helyeken teleltek végül is kirepülésük után többször nem is találkoztak egymással...

Kis Máté (41182), Máté(41185) fia – a Brassó megyei Dezsán helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy bükkfára épített fészekben

Két sasunk már itthagyott, a sasflottánk itt maradt 13 tagja viszont még csak az elkövetkező napokban fog útrakelni, az izgalomteljes várakozásnak tehát még nincs vége.

Lisa (piros) és Kis Máté (zöld) a két jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulása 2011. szeptember 9-12 között (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

Tweet

Egy műholdas sasadó dél-afrikai megkerülésének kalandos története

Szabó D. Zoltán

A két első, Ehed és Márton nevű békászó sas után Cingár volt a harmadik olyan műholdas jeladóval ellátott madár, akinek a hátára nem teflonszalaggal, hanem hagyományos hegymászó-zsinórral (kordelin) volt rögzítve az adó. A két nyárádmenti madár gyorsan megszabadult a számukra feleslegesnek ítélt tehertől, de Cingár mindannyiunk örömére, a 2010 május 31-i befogása után még 257 napig hordozta hátán a napelemes csomagot. Kisebb-nagyonn ütemben zajló vonulása végén január 17-re érte el útjának legdélibb pontját Mozambique-ban, ekkor alig 42 km választotta el az Indiai-óceán meleg vizeitől. Ez után átrepült a világ egyik legnagyobb természetvédelmi területére, a Dél-Afrikai Köztársaság Krüger Nemzeti Parkjába és itt tartózkodott 2011 február 11-ig.

Cingár négy országban töltötte 2010-2011 telét (GPS-es koordináták: zöld – november, kék – december, piros – január, lila – február)

Ekkor azonban váratlan esemény történt: Cingár adója leesett. Az adó szerencsésen ért földet, a napelemek továbbra is elegendő napfényt kaptak a felettük lévő mintegy 10 méter magas mopane-fa (Colophospermum mopane) gyér lombozatán keresztül. Így az elektronika végezte a maga munkáját, de egy idő után már gyanússá vált, hogy: (1) minden koordináta ugyanarról a helyről érkezett; (2) ugyanolyan tengerszint-feletti magasságból (ami egyébként megegyezett a környék talajfelszíni magasságával); (3) az adó aktivitása nem változott (azaz műszaki hibára semmi jel nem utalt); (4) a továbbított hajnali hőmérsékleti adatok átlagban 10-15 C fokkal alacsonyabbak voltak (a talaj közelében márpedig erősebbek a nappal-éjjeli hőmérséklet-ingadozások). Ezek a jelek mind arra mutattak, hogy Cingár adója nem hibásodott meg és ő sem pusztult el, hanem valószínű csak adója pottyant le. No, de a bizonyossághoz hiányzott a helyszíni szemle…

Néhány évvel ezelőtt Dél-Afrikában, 2003 februárjában pár napot töltöttünk Szép Tiborral közösen egy igen szimpatikus orvos házaspár Middelburg melletti tanyáján. Ők napközben dolgukat végezték, de minden este éjszakába nyúlóan füstifecskéket fogtunk be és gyűrűztünk a környék nádasaiban. Zephné és Herman Bernitz alakja azóta is élénken megmaradt bennem, mint két lelkes, nagy hozzáértésű madarászé, akik a gyűrűzést és a madarak kutatását őszinte lelkesedésből végzik.

A középen látható mopane-fán (Mopane colophospermum) pihent Cingár, innen esett le a sasadó a földre

Halványan arra is emlékeztem hogy meséltek egy Krüger Nemzeti Parkban levő farmról, amelyet gyakran látogatnak. Így, 10 napra Cingár adójának gyanús viselkedésétől, levelet írtam nekik, segítségüket kérve. A válasz még aznap érkezett: igen, az a bizonyos farm 38 km-re van az adó feltételezett helyétől és máris intézkednek hogy engedélyt kaphassanak az amúgy turistáktól elzárt hely megközelítéséhez. Lemondták péntek délutánra bejegyzett betegeiket, hogy minél előbb indulhassanak. Az éjszakát már a nemzeti park határa mellett töltötték, szállásuk környékén hajnalig hallhatták az oroszlánok üvöltését.

Dankie Sithole vadőr Cingár megtalált jeladójával

Másnap találkoztak a terület vezető vadőrével (Richard Sowry), aki kíséretül egy vadőrt bocsátott rendelkezésükre. A turisták által is járt utakat elhagyva, autóval 1 km-re tudták megközelíteni az adó helyét. Közben a terepjárónak kerülgetnie kellett néhány kiszáradófélben levő sáros dagonyát. Útközben több antilop-fajt, egy 150 fős kafferbivaly csordát és egy magányos elefántbikát is láttak. Az autót elhagyva gyalog indultak tovább, Dankie Sithole vadőr fedezésével. Készenlétben tartott R1-es automata puskáját általában a vadorzók elleni védekezésben kell használnia.

Innen átadom a szót Zephné Bernitz-nek, aki részletes levelében így számolt be az adó megtalálásának pillanatairól:

“We covered the 980 m on foot to the GPS postition of the PPT fairly easily, as the terrain was flat and the bush was not too dense as most of it was the vegetation type called Mopane Veldt. The site was near a large natural pan so the whole area was criss-crossed with many game tracks. Once my GPS had beeped to say postition reached, it was obvious that the PPT would have to be searched for. We started walking in a  grid covering approximately 20x 20 m, and found the PPT on the third sweep.”

Dankie Sithole a fegyveres vadőr és Herman Bernitz a megkerült adóval

A helyszíni szemle igazolta addigi feltételezésünket (Herman Bernitz egyébként kriminalisztikai szakértő is, nyomozókat oktat a Pretoria-i egyetemen, így kiválóan tud apró jelekből olvasni): Cingár a mopane-fa egyik ágán ülve szabadult meg adójától, de ő maga nem pusztult el, hanem sértetlenül továbbrepült.

A sikeres akcióról azonnal MMS-ben tudósítottak bennünket: a mobiltelefonnal készült fotón láthattuk is a Cingár pihenőhelyéül szolgáló jellegzetes Krüger Nemzeti Parki tájat és a megtalált adót az autó szélvédője alatt

Az adó időközben ugyancsak levegőben, de gépmadár gyomrában hazaérkezett, reméljük idén ismét egy sas hátán utazhat újból Afrikába. Adél adója után így ez már a második sasadó amelyiket egy másik kontinensről sikerült visszaszereznünk.

A Milvus Csoport nevében is szeretnénk megköszönni Zephné és Herman Bernitznek az adó megtalálásban és visszaszerzésében nyújtott önzetlen és lelkes segítségét!

Tweet

Benjamin átrepülte a Szuezi-csatornát, Arthur pedig az Egyenlítőt

Benjamin a legutolsó bejegyzésem óta, 2011 március 7-19 között négy ország (Etiópia, Eritrea, Szudán, Egyiptom) fölött 2980 km-t repülve haladt északi irányba (az elmúlt időszak napi átlaga így 229 km volt).

A leggyorsabb erdélyi békászó sasunk 2011 március 8-án 7-10 óra között repülte át a szudáni-etiópiai határt, március 10-én 13 órakor pedig már Eritreában volt. Március 14-én ért Egyiptom területére. A Nílus keleti partja mentén haladva 5 nap alatt elérte a Szuezi-csatornát, amelyet március 19-én repült át 7-10 óra között 29 km/h-ás sebességgel, 355 m magasságban.

Benjamin így kontinenst váltott, mostmár Ázsiában van. 2010 október 4-én lépett Afrika területére, összesen 167 napot töltött a fekete kontinensen. Légvonalban már csak 1903 km választja el tavalyi fészkétől. Február 14-én elkezdődött tavaszi vonulása óta eddig 7032 km-t tett meg.

A Benjamin által 12 nap alatt megtett út (piros vonal - 2011.03.07-10 - 1086 km, zöld - 2011.03.10-13 - 714 km, kék - 2011.03.13-19 - 1180 km)

Benjamin fia, Béni 2011 március 7-19 között 746 km repült, elhagyta Zambiát és jelenleg Tanzániában van ahol az elmúlt négy nap alatt megállás nélkül esett az eső. Március 7-10 között Malawi-ba is átrepült, ebben az országban még egyik sasunk sem járt. Béni ezután, március 10-13 között valószínűleg nagyrészt táplálkozással töltötte az időt és három nap alatt csak 80 km-t tett meg. Március 16-án indult el határozottan északi irányba. Légvonalban kb. 4150 km-re van az apjától.

A Béni által 12 nap alatt megtett út (piros vonal - 2011.03.07-10 - 202 km, zöld - 2011.03.10-16 - 309 km, kék - 2011.03.16-19 - 235 km)

Arthur 2011 március 8-20 között 2216 km repült, a napi átlaga 185 km volt. Zambiából, Tanzánia és Rwanda érintésével érkezett meg Ugandába és jelenleg a szudáni határ közelében van. Március 14-én 7-10 óra között repülte át az Egyenlítőt.

Az Arthur által 12 nap alatt megtett út (piros vonal - 2011.03.08-11 - 732 km, zöld - 2011.03.11-14 - 917 km, kék - 2011.03.14-20 - 567 km)

Közben megérkezett Erdélybe Cingár elvesztett műholdas jeladója, ennek a megkerülési történetéről Szabó D. Zoltán fog beszámolni csütörtökön egy a helyszínen - a Krüger nemzeti parkban - készített fotókkal kísért újabb Sasnaplós bejegyzésben.

Tweet

Benjamin átrepülte az Egyenlítőt, megérkezett Szudánba és közben elkészült Arthur új fészke is

Benjamin az elmúlt héten újabb 1553 km-nyit közeledett Szeben megyei fészkéhez (2011.03.01/10 óra - 03.04./13 óra között 849 km-t tett meg, 2011.03.04/13 óra - 03.07./13 óra között pedig 704 km-t). Átlagban tehát napi ~222 km-t repült. Az Egyenlítőt március 2-án repülte át 10-13 óra között (ősszel pedig, 2010 október 20-án, 4-7 óra között).
Az őszi és tavaszi vonulási útja nagy mértékben megegyezik: az elmúlt tíz nap alatt a kettő között mindössze 4-64 km-es eltérések vannak.
Benjamin tegnapelőtt, március 6-án újra három országban járt: 10 órakor még Ugandában volt, 13 órakor Kenyában és délután 16 órakor már Szudánban pihent.

Benjamin március 6-án ezen a tájon vonult keresztül (a vonulási út mellett készült fotó; forrás Panoramio)

Benjamin 2011 március 1-7 között megtett útvonala (piros: III.1-4, zöld, III.4-7)

Béni, Benjamin fia 2011 február 27 és március 7 között 907 km-t repült (2011.02.27/10 óra - 03.04./10 óra között 573 km-t tett meg, 2011.03.04/10 óra - 03.07./13 óra között pedig 334 km-t). Jelenleg Zambiában tartózkodik és kb. 1060 km-re van délebbre az apjától. Lassaban vonul, átlagban napi 101 km-t repült az elmúlt kilenc nap alatt. Az ő esetében az az érdekes, hogy úgy tűnik, hogy más úton fog észak fele vándorolni: nem a szokatlan és a szakirodalomból eddig nem ismert, a Kongói D.K. keresztül történő őszi vonulási útján, hanem a "klasszikus" békászósas vonulási útvonalon.

Béni 2011 március 4-7 között megtett 334 km-es útvonala (piros vonal)

Arthur a Kongói D.K. köztársaságban tartózkodik. 2011 február 28 - március 5 között egy mindössze 12x13.5 km-es területen mozgott (mindössze 35.6 km-nyit). Arthur fészke az őszi viharok során leesett, ezért a Milvus Csoport tagjai (Daróczi Szilárd, Hegyeli Zsolt, Sos Tibor, Zeitz Róbert) új és reméljük Arthurnak is tetsző és megfelelő fészket szerelt fel a régi helyére.

Arthur új fészkének a fémváza

Fészekrakás :)

Kész a fészek!

Arthur új fészke: jobb mint a régi fészek!

Tavaszi vonulási híres ráadás: a műholdas adóval felszerelt német gólyák közül Leopold és Albert von Lotto megérkezett III.4-én a Sinai-félszigetre és nagyon gyorsan halad északi irányba a jelenleg Tanzániában tartózkodó Louis Henri .

Tweet

Benjamin beérte Apajt, a magyar műholdas jeladós fehér gólyát

Benjamin tegnap és tegnapelőtt (2011 február 27-28) újabb 525 km-t repült északi irányba és a Rukwa tavat elhagyva halad Tanzániában, a Tangyanyika-tó keleti partja mentén Uganda irányába. Utoljára 2010 október 24-én járt erre.

Szintén Tanzániában telel - vagy afrikai perspektívából talán inkább nyaral - Apaj a majd egyéves magyar fehér gólyafióka, akit szintén műholdas jeladóval láttak el. Benjamin utólérte Apajt, gyakorlatilag ugyanazon a szélességi körön tartózkodik mint a magyar gólyafióka február 27-én. A magyar-magyar műholdas madártalálkozó azonban úgy néz ki az idén elmarad, mert Apaj kb. 625 km-re keletebbre tartózkodik, nem messze Kibaya helységtől.

A Benjamin által az elmúlt két nap (2011 február 27-28) alatt megtett útszakasz (piros vonal). (Apaj február 27-i helyzetét a gólyásikon jelzi, a piros háromszögek pedig Benjamin 2010-es őszi vonulásának a koordinátái)

Benjamin előtt német műholdas jeladós “gólyaflotta” repül Európa felé: Michael Észak-Szudánban elérte a Nílust, Albert von Lotto Luxor mellett éjszakázott Egyiptomban és szintén ebben az országban van Leopold is.

Mit tehet az ember, ha kint a március elseje ellenére is borús, havas, hideg idő van mint azt, hogy megpróbálja például megbecsülni Benjamin hazaérkezési időpontját, ezzel is igyekezve meggyorsítani a tavasz jöttét. Figyelembe véve az őszi adatokat Benjamin a szudáni határig 7 nap alatt érhet el, Szudán és Egyiptom átrepüléséhez kb. 9, illetve 5 napra van szüksége, ezután még 4 napot kell repülnie Törökországig és 5 nap alatt érhet el a Boszporuszig, tehát március 30-a környékén már Európában lehet. Innen még 5-10 napnyi út van a fészkéig, szóval ha a mostani, illetve az őszi ütemet be tudja tartani akkor valamikor április 5-10 körül kellene megérkezzen. Természetesen a rossz időjárás sokszor napokra lelassíthatja a tavaszi vonulást: ez történt az idén pl. Michaellal a német műholdas jeladós gólyával aki az északi irányú szelek miatt csak araszolgatva (20-80 km/nap) tudott haladni Szudánban (normális körülmények között a sivatagok fölött akár napi 400 km-ket is repülnek a vonuló madarak).

Béni is halad északra ő az elmúlt két nap alatt 333 km-t repült, most Zambiában van kb. 1000 km-re délre apjától, Benjamintól.

Béni 333 km-t repült két nap alatt északi irányba

Arthur egyelőre jól érzi magát a Kongói D.K-ban, a nagy kezdeti “lelkesedés”, korai elindulás ellenére mostanában aránylag keveset mozog, valószínűleg táplálkozással, pihenéssel tölti az időt.
Cingár megszabadult a “hátizsákjától” - de erről majd részletesebben egy következő bejegyzésben lesz szó - addig csak annyit róla, hogy biztosan nem pusztult el és, hogy a műholdas jeladója is megkerült :)

(az online vonulási térkép a madarak biztonságát szem előtt tartva csak később fog frissülni!)

Tweet

Béni is elindult észak fele, apja Benjamin pedig megérkezett Tanzániába

Béni - a három közül valószínűleg az utolsó életben maradt békászó sasfiókánk - 2011 február 21-én, 10 órakor indult el északi irányba. Szándékosan nem írtam tavaszi vonulást, hiszen az egyéves békászó sasfiókák vonulásáról egyelőre nem sokat tudunk: a fiatal fehér gólyákhoz hasonlóan még nem igen térnek vissza fészkük környékére, a szaporodási életkor eléréséig kóborolnak, vándorolnak.

Béni fióka korában valóban kis bénának nézett ki, egy “becsületes” álló képet sem sikerült készíteni róla

Béni az apja (Benjamin) után pontosan egy hét késéssel indult el: február 21-23 között 319 km-t repült, majd az elmúlt három nap alatt újabb 810 km-t haladt északi irányba. Jelenleg Észak-Zimbabwe-ban van.

Béni, a ránézve nem túl hízelgő nevét látszólagos életrevalótlansága, “bénasága” miatt kapta. Végül Jakabbal együtt az egyik "legelevenebb", "legcsavargóbb" vonuló madarunknak bizonyult: a másik öt jeladós madártól eltérően a Kongói Népköztársaságon É-D irányba keresztül haladva jutott novemberben Zambiába, ahonnan szintén egyedülálló módon nagyon gyorsan átrepült Zimbabwe-n keresztül Mozambique-ba: itt töltötte a decembert és a január egy részét. A jeladós békászó sasaink közül ő jutott el telelése során a legkeletebbre Dél-Afrikában. Vonulásának legdélebbi pontját 2011 február 2-án, 10 órakor érte el a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban.

Béni telelőterülete (2010-2011): az előfordulási helyek havi bontásban (október – piros háromszög, november - zöld, december - kék, január – piros kör, február - lila)

Benjamin - Béni apja -  a legutolsó beszámolóm óta folytatta északi irányú tavaszi vonulását és tegnap délután 13 órakor Tanzániába ért. Február 17-26 között tehát további 670 km-t haladt északi irányba. Akárcsak az őszi vonulás idején apa és fia most sem egyszerre, hanem különböző napokon indult el: ősszel Béni volt az első, most viszont az apa kezdte el hamarabb a vonulást.

Tweet

Egy nap három országban - Benjamin is megkezdte a tavaszi vonulást, elindult fészekszomszédja, Arthur után északi irányba

Benjamin - a hat erdélyi, műholdas rádióadóval ellátott békászó sas közül a kedvencem (mert szerintem a legszebb, a leghiggadtabb stb. :) - 2011 február 14-én 10 órakor indult el a Krüger Nemzeti Parkból (Dél-Afrikai Köztársaság)  hazafelé, a Szeben megyei fészkéhez. 13 óráig 148 km-t repült: ekkor éppen 95 km/h- sebességgel haladt 1475 méter magasságban Mozambique fölött. Nem igen pihent, délután 16 óráig ugyanis további 101 km-t hagyott maga után és végül a napi 249 km megtétele után Zimbabwe-ban landolt. Tavaszi hazaindulási napján így három országot is érintett: a Dél-Afrikai Köztársaságból indult és Mozambique érintésével érkezett meg Zimbabwe-ba.

Egy nap három országban: Benjamin 2011 február 14-én a Dél-Afrikai Köztársaságból indult és Mozambique érintésével érkezett meg Zimbabwe-ba.

A következő nap, február 15-én Benjamin még jobban “rákapcsolt” és 422 km-t repült, majd tegnap (február 16) újabb 343 km-t hagyott maga után. Két nap alatt átrepülte Zimbabwe-t és most Zambiában tartózkodik. Az elmúlt három nap alatt összesen 1014 km-t tett meg északi irányba.

Benjamin, a kedvenc békászó sasom

Benjamin - Arthur után a második sasunk amelyik elkezdte a tavaszi vonulást - február 5-én 10 órakor érkezett a Krüger N.P. északi részébe, február 14-ig tartózkodott a nemzeti parkban és itt érte el vonulásának legdélebbi pontját is (24.13317S, 31.70317E, február 11-én, 13 órakor). A Krügerben került a legközelebb (kb. 16 km) fiához Bénihez aki teljesen más úton - Mozambique irányából - érkezett ide. Benjamin a téli hónapokat Zambiaban, Zimbabweban, Botswanaban és a Dél-Afrikai Köztársaságban töltötte.

Benjamin telelőterülete (2010-2011): az előfordulási helyek havi bontásban (október – piros háromszög, november - zöld, december - kék, január – piros kör, február - lila)

Tweet