Béni - a három közül valószínűleg az utolsó életben maradt békászó sasfiókánk - 2011 február 21-én, 10 órakor indult el északi irányba. Szándékosan nem írtam tavaszi vonulást, hiszen az egyéves békászó sasfiókák vonulásáról egyelőre nem sokat tudunk: a fiatal fehér gólyákhoz hasonlóan még nem igen térnek vissza fészkük környékére, a szaporodási életkor eléréséig kóborolnak, vándorolnak.
Béni az apja (Benjamin) után pontosan egy hét késéssel indult el: február 21-23 között 319 km-t repült, majd az elmúlt három nap alatt újabb 810 km-t haladt északi irányba. Jelenleg Észak-Zimbabwe-ban van.
Béni, a ránézve nem túl hízelgő nevét látszólagos életrevalótlansága, “bénasága” miatt kapta. Végül Jakabbal együtt az egyik "legelevenebb", "legcsavargóbb" vonuló madarunknak bizonyult: a másik öt jeladós madártól eltérően a Kongói Népköztársaságon É-D irányba keresztül haladva jutott novemberben Zambiába, ahonnan szintén egyedülálló módon nagyon gyorsan átrepült Zimbabwe-n keresztül Mozambique-ba: itt töltötte a decembert és a január egy részét. A jeladós békászó sasaink közül ő jutott el telelése során a legkeletebbre Dél-Afrikában. Vonulásának legdélebbi pontját 2011 február 2-án, 10 órakor érte el a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban.
Béni telelőterülete (2010-2011): az előfordulási helyek havi bontásban (október – piros háromszög, november - zöld, december - kék, január – piros kör, február - lila)
Benjamin - Béni apja - a legutolsó beszámolóm óta folytatta északi irányú tavaszi vonulását és tegnap délután 13 órakor Tanzániába ért. Február 17-26 között tehát további 670 km-t haladt északi irányba. Akárcsak az őszi vonulás idején apa és fia most sem egyszerre, hanem különböző napokon indult el: ősszel Béni volt az első, most viszont az apa kezdte el hamarabb a vonulást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése