Szabó D. Zoltán
A két első, Ehed és Márton nevű békászó sas után Cingár volt a harmadik olyan műholdas jeladóval ellátott madár, akinek a hátára nem teflonszalaggal, hanem hagyományos hegymászó-zsinórral (kordelin) volt rögzítve az adó. A két nyárádmenti madár gyorsan megszabadult a számukra feleslegesnek ítélt tehertől, de Cingár mindannyiunk örömére, a 2010 május 31-i befogása után még 257 napig hordozta hátán a napelemes csomagot. Kisebb-nagyonn ütemben zajló vonulása végén január 17-re érte el útjának legdélibb pontját Mozambique-ban, ekkor alig 42 km választotta el az Indiai-óceán meleg vizeitől. Ez után átrepült a világ egyik legnagyobb természetvédelmi területére, a Dél-Afrikai Köztársaság Krüger Nemzeti Parkjába és itt tartózkodott 2011 február 11-ig.
Ekkor azonban váratlan esemény történt: Cingár adója leesett. Az adó szerencsésen ért földet, a napelemek továbbra is elegendő napfényt kaptak a felettük lévő mintegy 10 méter magas mopane-fa (Colophospermum mopane) gyér lombozatán keresztül. Így az elektronika végezte a maga munkáját, de egy idő után már gyanússá vált, hogy: (1) minden koordináta ugyanarról a helyről érkezett; (2) ugyanolyan tengerszint-feletti magasságból (ami egyébként megegyezett a környék talajfelszíni magasságával); (3) az adó aktivitása nem változott (azaz műszaki hibára semmi jel nem utalt); (4) a továbbított hajnali hőmérsékleti adatok átlagban 10-15 C fokkal alacsonyabbak voltak (a talaj közelében márpedig erősebbek a nappal-éjjeli hőmérséklet-ingadozások). Ezek a jelek mind arra mutattak, hogy Cingár adója nem hibásodott meg és ő sem pusztult el, hanem valószínű csak adója pottyant le. No, de a bizonyossághoz hiányzott a helyszíni szemle…
Néhány évvel ezelőtt Dél-Afrikában, 2003 februárjában pár napot töltöttünk Szép Tiborral közösen egy igen szimpatikus orvos házaspár Middelburg melletti tanyáján. Ők napközben dolgukat végezték, de minden este éjszakába nyúlóan füstifecskéket fogtunk be és gyűrűztünk a környék nádasaiban. Zephné és Herman Bernitz alakja azóta is élénken megmaradt bennem, mint két lelkes, nagy hozzáértésű madarászé, akik a gyűrűzést és a madarak kutatását őszinte lelkesedésből végzik.
Halványan arra is emlékeztem hogy meséltek egy Krüger Nemzeti Parkban levő farmról, amelyet gyakran látogatnak. Így, 10 napra Cingár adójának gyanús viselkedésétől, levelet írtam nekik, segítségüket kérve. A válasz még aznap érkezett: igen, az a bizonyos farm 38 km-re van az adó feltételezett helyétől és máris intézkednek hogy engedélyt kaphassanak az amúgy turistáktól elzárt hely megközelítéséhez. Lemondták péntek délutánra bejegyzett betegeiket, hogy minél előbb indulhassanak. Az éjszakát már a nemzeti park határa mellett töltötték, szállásuk környékén hajnalig hallhatták az oroszlánok üvöltését.
%5B9%5D.jpg "Dankie Sithole at the position where the PTT was found")
Másnap találkoztak a terület vezető vadőrével (Richard Sowry), aki kíséretül egy vadőrt bocsátott rendelkezésükre. A turisták által is járt utakat elhagyva, autóval 1 km-re tudták megközelíteni az adó helyét. Közben a terepjárónak kerülgetnie kellett néhány kiszáradófélben levő sáros dagonyát. Útközben több antilop-fajt, egy 150 fős kafferbivaly csordát és egy magányos elefántbikát is láttak. Az autót elhagyva gyalog indultak tovább, Dankie Sithole vadőr fedezésével. Készenlétben tartott R1-es automata puskáját általában a vadorzók elleni védekezésben kell használnia.
Innen átadom a szót Zephné Bernitz-nek, aki részletes levelében így számolt be az adó megtalálásának pillanatairól:
“We covered the 980 m on foot to the GPS postition of the PPT fairly easily, as the terrain was flat and the bush was not too dense as most of it was the vegetation type called Mopane Veldt. The site was near a large natural pan so the whole area was criss-crossed with many game tracks. Once my GPS had beeped to say postition reached, it was obvious that the PPT would have to be searched for. We started walking in a grid covering approximately 20x 20 m, and found the PPT on the third sweep.”
A helyszíni szemle igazolta addigi feltételezésünket (Herman Bernitz egyébként kriminalisztikai szakértő is, nyomozókat oktat a Pretoria-i egyetemen, így kiválóan tud apró jelekből olvasni): Cingár a mopane-fa egyik ágán ülve szabadult meg adójától, de ő maga nem pusztult el, hanem sértetlenül továbbrepült.
Az adó időközben ugyancsak levegőben, de gépmadár gyomrában hazaérkezett, reméljük idén ismét egy sas hátán utazhat újból Afrikába. Adél adója után így ez már a második sasadó amelyiket egy másik kontinensről sikerült visszaszereznünk.
A Milvus Csoport nevében is szeretnénk megköszönni Zephné és Herman Bernitznek az adó megtalálásban és visszaszerzésében nyújtott önzetlen és lelkes segítségét!
