Béni - a három közül valószínűleg az utolsó életben maradt békászó sasfiókánk - 2011 február 21-én, 10 órakor indult el északi irányba. Szándékosan nem írtam tavaszi vonulást, hiszen az egyéves békászó sasfiókák vonulásáról egyelőre nem sokat tudunk: a fiatal fehér gólyákhoz hasonlóan még nem igen térnek vissza fészkük környékére, a szaporodási életkor eléréséig kóborolnak, vándorolnak.
Béni fióka korában valóban kis bénának nézett ki, egy “becsületes” álló képet sem sikerült készíteni róla
Béni az apja (Benjamin) után pontosan egy hét késéssel indult el: február 21-23 között 319 km-t repült, majd az elmúlt három nap alatt újabb 810 km-t haladt északi irányba. Jelenleg Észak-Zimbabwe-ban van.
Béni, a ránézve nem túl hízelgő nevét látszólagos életrevalótlansága, “bénasága” miatt kapta. Végül Jakabbal együtt az egyik "legelevenebb", "legcsavargóbb" vonuló madarunknak bizonyult: a másik öt jeladós madártól eltérően a Kongói Népköztársaságon É-D irányba keresztül haladva jutott novemberben Zambiába, ahonnan szintén egyedülálló módon nagyon gyorsan átrepült Zimbabwe-n keresztül Mozambique-ba: itt töltötte a decembert és a január egy részét. A jeladós békászó sasaink közül ő jutott el telelése során a legkeletebbre Dél-Afrikában. Vonulásának legdélebbi pontját 2011 február 2-án, 10 órakor érte el a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban.
Béni telelőterülete (2010-2011): az előfordulási helyek havi bontásban (október – piros háromszög, november - zöld, december - kék, január – piros kör, február - lila)
Benjamin - Béni apja - a legutolsó beszámolóm óta folytatta északi irányú tavaszi vonulását és tegnap délután 13 órakor Tanzániába ért. Február 17-26 között tehát további 670 km-t haladt északi irányba. Akárcsak az őszi vonulás idején apa és fia most sem egyszerre, hanem különböző napokon indult el: ősszel Béni volt az első, most viszont az apa kezdte el hamarabb a vonulást.